Öt varázslatos tibeti jógagyakorlat

A varázslatos tibeti jógagyakorlatok hatékonyságának, gyógyító erejének kulcsa a csakrák (energiaközpontok) harmonizálásában rejlik. A csakra szanszkrit kifejezés, magyarul kereket jelent. A csakrák forgó energiakerekek, energiatölcsérek, melyek az energiatesthez csatlakozva a világ felé nyitódnak.

Feladatuk az energiatest, és azon keresztül a fizikai test éltetése, energiával való ellátása és működésének irányítása, valamint az auraszintek energiatöltése. Nélkülük megszűnne a fizikai test működése, mivel nem lenne, ami irányítja.

Az embernek 7 (egyes elméletek szerint 12) fő csakrája van. A fő csakrákon kívül még 21 mellékcsakra létezik, amik közvetlenül csatlakoznak egy-egy szerv energetikai rendszeréhez. Minden lényeges szervünknek tehát van egy mellékcsakrája.

A hét fő csakra a következő:
Fejtető, Homlok, Torok, Szív, Hasi idegközpont, Has/altest,
Farkcsont, (a gerincoszlop alapja)

A fejtető-csakra (korona) befolyásolja a tobozmirigy működését az agyban, ez a belépési pontja a testen áthaladó energiáknak, amelyek majd a „gyökér"-csakrában találkoznak. Ehhez a csakrához kapcsolódó szín az ezüstös fehér.

A homlok-csakrába belépő energia a hipofízis működését befolyásolja. Ez a spirituális központ, többek között az elme tudatalatti központja. Megfelelő színe az indigó.

A torok-csakrába irányított energia hatással van a pajzsmirigyre, ez a kommunikáció központja, színe a három színű kék.

A szív-csakra közvetlenül a szív fölött helyezkedik el. Ez az energiaközpont, és az érzelmeket motiválja, mint például a szeretet, együttérzés. Ezt a csakrát a csecsemőmirigy is befolyásolja, amelynek fontos szerepe van az immunrendszerben. Színe a zöld.

A hasi idegközpont (napfonat) csakrájába irányított energia stimulálja a hasnyálmirigy és a máj működését. Ez a központ kontrollálja az emberek egymásra ható energiáit. Színe a sárga.

A has és az altest (szakrális) csakrája befolyásolja a lép, a máj és a mellékvese hormonjait. Állítólag ez a központja a „zsigeri" ösztönöknek. Színe a narancs.

A „gyökér"-csakra a gerincoszlop alapja, ellenőrzi a fizikai vitalitást, hormonjai az ivarmirigyekben képződnek, színe a vörös.

Optimális egészségi állapotban csakráink egyforma sebességgel forognak, viszont ha megbetegszünk, stresszesek vagyunk, vagy egyéb negatív élményben van részünk, bizonyos csakrák forgási sebessége lelassul vagy megáll. Így az energia áramlása akadályba ütközik, tehát adott csakrához tartozó szerv nem tud megfelelően működni.

Az öt tibeti jógagyakorlat ezeket a lelassult vagy megállt energiakerekeket hozza ismét működésbe, ezáltal testünket, lelkünket, minden szervünket az optimális működési szintre emeli. Így lehetséges, hogy betegségeket gyógyít, fizikai és szellemi frissességet ajándékoz, beállítja az optimális testsúlyt és bőrállapotot…stb.

Néhány alapszabály a gyakorlatokkal kapcsolatban:

Minden nap el kell végezni az öt gyakorlatot, 

hogy kedvező hatása kiteljesedhessen.

Az első héten minden gyakorlatot háromszor végezzünk, majd a második héten ötször, a harmadik héten hétszer,... egészen addig növelve hetente a gyakorlatok számát kettővel, amíg el nem érjük a 21-es ismétlésszámot. Utána már minden nap 21-et csináljunk a gyakorlatokból.

Habár a gyakorlatok nem megerőltetőek, tartsuk be a fokozatosság elvét, mert erőteljes méregtelenítő hatásúak, nem kívánt mellékhatások jelentkezhetnek, ha túl gyorsan szeretnénk emelni az ismétlések számát. (Erről majd írok egy saját tapasztalatot). Méregtelenítő tünetek egyébként is jelentkezhetnek az első időszakban (pl. pattanások, náthaszerű tünetek, fejfájás, hányinger, gyomorpuffadás…stb.)

Annyit végezzünk, amennyi jól esik. Természetesen törekedjünk mindig a napi előírt mennyiség véghezvitelére, de semmit ne erőltessünk. Nem minden napunk egyforma, így a testedzéshez való hozzáállásunk is naponta más-más lehet.

A légzés nagyon fontos, nem mindegy, mikor lélegzünk ki és mikor be. Ennek módja minden gyakorlatnál le lesz írva. Mélyen lélegezzünk, és mindig az orrunkon szívjuk be a levegőt, és ott is fújjuk ki.

A gyakorlatokat ne végezzük túl gyorsan, de túl lassan sem. A légzés ütemében mozogjunk.

Most pedig nézzük a gyakorlatok leírását:

1. Ez egy igen egyszerű gyakorlat. Álljunk alapállásba, karunkat emeljük oldalsó középtartásba, és kezdjünk el forogni az óramutató járásával megegyező irányba. Egy körbefordulás számít egy gyakorlatnak, az első alkalommal három kört írjunk le. Ezt befejezve álljunk megmozdulatlanul, tenyerünket illesszük össze a testünk előtt, mintha imádkoznánk. Nézzük erőteljesen a kezünket, ez segít a szédülésünk leküzdésében is.

2. Feküdjünk hanyatt, kezünket tegyük szorosan a testünk mellé kétoldalt, tenyerünkkel lefelé. Emeljük fel a fejünket és a páros lábunkat egyszerre (állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz), közben szívjuk be a levegőt, majd engedjük vissza mindkettőt, közben fújjuk ki a levegőt. Az első alkalommal végezzünk három ismétlést. 

A napi gyakorlatszám elvégzését követően feküdjünk lazán tartott karokkal, lábakkal, lélegezzünk egyenletesen, nyugodtan.

3. Térdeljünk egy jógaszőnyegre, felső testünk maradjon egyenes, lábujjunkkal támaszkodjunk a talajon, kezünket tegyük a test mellé, a combunkra. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz. Szívjuk be a levegőt, közben hajoljunk hátra. Ebből is végezzünk az első alkalommal hármat. Befejezve csípőnket hátratolva, üljünk a lábfejünkre, karjainkat nyújtsuk előre és pihentessük rajtuk a fejünket.

4. Üljünk nyújtott ülésbe, nyissunk kb. 30 centiméter széles terpeszt. Kezünket tegyük a csípőnk mellé kétoldalt, előrenéző ujjakkal. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, szorítsuk állunkat a szegycsontunkhoz. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket és hajtsuk hátra a fejünket. Végül térjünk vissza kiinduló helyzetbe. Végezzünk ebből a gyakorlatból is hármat az első alkalommal, majd pihenésképpen behajlított lábainkra hajtsuk rá a fejünket.

5. Készüljünk úgy, mintha fekvőtámaszt szeretnénk csinálni (tenyér- és lábujj támasz). Fújjuk ki a levegőt, közben engedjük le a hasunkat és hajtsuk a fejünket hátra. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket, háztetőt formázva. Ebből a gyakorlatból is három ismétlés célszerű kezdetben. 

Pihenésként a harmadik gyakorlatot lezáró mozdulatot alkalmazzuk (fenék hátra, lábunkra ülünk, fejünket a karunkon pihentetjük).

Tulajdonképpen ez az öt gyakorlat rendszeresen végezve az "örök fiatalság" forrása, harmonizálja a testet és lelket, egyensúlyba kerül az univerzummal.

Rövidített nyomtatható verzió (1 oldal) https://drive.google.com/file/d/0B5QUDrti_ORHTWRsSkNuTDlkREE/view?usp=sharing

Read more: http://tibetigyogyaszat.hupont.hu/16/a-tibeti-otos-joga-gyakorlat-a#ixzz3nK9luY4m

Forrás: http://antalvali.com/az-ot-tibeti-ritus-alkalmazasa.html

A különleges homeopátia

Homeopátia - a természetgyógyászat királynője

A homeopátia alaptörvényei A homeopátia alkalmazása meghatározott elvek alapján és különleges eljárással előállított gyógyszerekkel történik. A homeopátia három alapelvét Hahnemann foglalta rendszerbe:

1. A hasonlóság elve 

Hasonlót hasonlóval kell gyógyítani (Similia similibus curentur). A gyógyításban a hasonlóság elvének gondolatát már Hippokratész és Paracelsus is megemlítette, Hahnemann is hivatkozott az ő tanaikra. Ez az elv nem egészen szokatlan az akadémikus orvoslásban sem, gondoljunk pl. az allergiás betegeken végzett deszenzibilizálásra vagy a védőoltásokra.

Hahnemann gyógyszereit egészséges embereken próbálta ki, és a kialakuló tüneteket részletesen feljegyezte. Ezt az ún. műbetegséget, azaz az egészségeseken előidézett tüneteket (a gyógyszerképet) azután a gyógyítandó betegséggel (betegségképpel) vetette össze.
A betegséget olyan homeopátiás gyógyszerrel gyógyította, amely az egészséges embereken a betegséghez hasonló tünetsort eredményezett.

2. Gyógyszervizsgálat

Hahnemann ismerte fel, hogy csak az egészséges embereken végzett gyógyszervizsgálatok adhatnak a toxikológiát kiegészítő ismereteket a sajátos emberi átélési és megnyilvánulási formákról.

A gyógyszervizsgálat során csak egészséges, jó megfigyelőképességű, fűszert, alkoholt, nikotint nem fogyasztó vizsgálati személyek szednek tartósan alacsony vagy közepes erősségű, biztosan nem toxikus dózisú homeopátiás szereket, és a lehető legrészletesebben jegyzik fel szellemi, lelki és testi tüneteiket, szigorúan ellenőrzött körülmények között. Az így feljegyzett tünetek összessége a gyógyszerkép, melyet a Materia Medicá-k foglalnak össze. A homeopátiás gyógyszervizsgálatok napjainkban is folynak, így a gyógyszerkincs napról-napra bővül. Jelenleg kb. 2500 szert tartanak számon.

3. A potenciálás, a gyógyszerek előállításának különleges módja.

Hahnemann kezdetben hígítatlanul adta a homeopátiás szereket. Így igen erős reakciókat kapott, és bár betegei meggyógyultak, de néha a szer bevétele után, különösen idős vagy legyengült betegeknél, erőteljes kezdeti rosszabbodás jelentkezett. Ha egyszerűen csak hígította az anyagokat, akkor a hatás is gyengült, ezért más megoldást választott. 

Az adott anyagból 1 részt 99 rész alkohololdattal hígított, és az oldatot tízszer nagyon erősen összerázta, dinamizálta. Ez volt az első C (centezimális, 100-szorosára hígított) hatvány, melynek jelölése C1. Sok beteg még erre is hevesen reagált, ezért Hahnemann folytatta ezt a speciális szakaszos hígítást. 

A nem oldódó anyagok hígításai eldörzsöléssel, triturációval készülnek laktózzal a C3 hígításig, mely után már minden anyag oldatba vihető. Ez az eljárás is Hahnemann találmánya. Ő a gyógyszereket C30-ig hígította. Élete alkonyán az ún. 50000-es higítású LM poteciákkal gyógyított. Tanítványai, különösen a német nyelvterületen tízszeres, decimális hígítású D-potenciasort vezettek be. 

A homeopátiás gyógyszerek hatóanyagai 65%-ban növényi, 25%-ban ásványi és 5%-ban állati eredetűek. Kiindulási anyag lehet még kóros emberi váladék, esetleg vegyi anyag, pl. gyógyszer is. A homeopátiás gyógyszerek megnevezésének első tagja a kiindulási anyag rendszertani, fizikai vagy biológiai megnevezése, a második tag (C,D,LM) a hígítási lépték, a harmadik a potenciálási lépések száma.
A homeopátiás gyógyszerválasztás és gyógyulás A homeopátiás gyógyszer a beteg számára nagyon speciális úton kerül kiválasztásra.

1. Első lépés a homeopátiás anamnézis felvétele, melyben a fő hangsúly a spontán elbeszélésen van. A beteg elmondja betegsége történetét a lehető legrészletesebben, és bemutatja magát, kiemelve élettörténetéből mindazt, amit testi, lelki, szellemi szinten fontosnak tart. A cél, hogy a gyógyító megértse a betegség természetét és a beteget, aki kifejlesztette magában a betegséget. Mindez azért fontos, hogy a beteg individuális kezelésben részesülhessen. Az anamnézis felvételéhez nyugalom, idő, türelem és elfogulatlanság szükséges.

2. A spontán elbeszélés után az irányított anamnézis következik. Itt szóban, később esetleg kérdőíves kérdezéssel tematikusan tájékozódik az orvos a beteg testi tüneteiről, lelki, szellemi és általános megnyilvánulásairól. (étvágy, szomj, kívánások, hőérzet, alvás, izzadás, stb.)
3. Ezt követi a beteg hagyományos orvosi fizikális vizsgálata, eddigi leleteinek értékelése. A homeopata lehetőség szerint törekszik akadémikus orvoslás szerinti diagnózis felállítására. Ezt követi a terápiás terv elkészítése, majd a homeopátiás gyógyszer kiválasztása.

4. Az anamnézisben megismert tüneteket rangsorolni kell. Kevésbé érdekesek a betegségre jellemző tünetek, sokkal értékesebbek az individuálisak, melyek a beteg betegségére való egyéni reakcióját mutatják. Minél különlegesebb, feltűnőbb, szokatlanabb egy tünet, annál többet segít a szerválasztásban.

5. A tünetek alapján folyik az ún. repertorizáció, amikor a homeopata a homeopátiás tünetjegyzékben manuálisan vagy számítógép segítségével kikeresi a szóba jövő szereket. Közülük a Materia Medica gyógyszerképével egybevetve választja ki a legmegfelelőbbet.

6. Ezután dönteni kell a potenciáról és a dózisról. A potencia kiválasztásakor az orvos figyelembe veszi a kiindulási anyag természetét, toxicitását, oldhatóságát, és azt is, mennyire érzi biztonságosnak a választott szer helyességét. Az alacsony (D3-C6) potenciákat naponta többször, a közepeseket (D12-C30) napi vagy heti egyszer, a magas potenciákat (D200 és felette) általában egyetlen alkalommal adják, és a hatást figyelve szükség esetén ismétlik.

A gyógyszer bevételét követően a szervezeti áthangolódás azonnal megindul, látható jelei rövidebb-hosszabb lappangás után jelennek meg. Akut betegség esetén, ha jó szert választott a homeopata, a betegség könnyen és gyorsan gyógyul, nem követi hosszú lábadozás.

Az öngyógyító mechanizmusok aktiválódása miatt átmenetileg felerősödhetnek a tünetek, ún. kezdeti rosszabbodás léphet fel.

Miazma-tan a homeopátiában Hahnemann sokéves homeopátiás tapasztalattal megfigyelte, hogy korrekt kezelés ellenére voltak esetek, melyek visszaesetek a kiinduló állapotba. Feltételezte, hogy van egy, a szervezet egyensúlyát aláásó tényező, ami azonnal nem látható, de ami egészségünket-betegségünket a mélyből irányítja. Ezt a valamit miazmának, azaz beszennyeződésnek nevezte el. Hahnemann feltételezése szerint, minden betegség az életerő áthangolódásából származik. 

Hahnemann három miazmát írt le: 

1. Psora: hiány, alulműködés, funkcionális zavar
2. Sycosis: túlzás, túlműködés, túlzott szöveti reakció
3. Syphilis: elfajult működés, szöveti destrukció

Manapság a miazmák elszaporodásának lehetünk tanúi, melyek az egész emberiség egészségi állapotát súlyosan terhelik. 

A miazma olyan öröklött vagy szerzett zavar, amely egy alapvető dinamikai rendellenességet hoz létre az egyén, valamint az emberiség energiarendszerében.

A homeopátia tudományos igazolhatósága A homeopátia hatásosságát 200 éves múltja és sikerei bizonyítják. Számtalan esettanulmány beigazolta, hogy a homeopátia súlyos klinikai feltételek mellett is bevethető. 

Szerencsére ma már szigorúan tudományos módszerekkel igazolható a homeopátiás gyógyszerek hatásossága, és hatásmechanizmusáról is vannak hitelt érdemlő feltételezések. Vak, kettős vak, placebóval szembeállított vizsgálatok sokasága igazolja embereken, állatokon, sőt szövetkultúrákon és növényeken is a homeopátiás gyógyszerek hatásosságát.

A cikket a SHAPE magazinban olvashatja.

Do-In

Szeretnéd frissen és derűvel indítani a napod? Jó lenne egész nap megőrizni a figyelmet és éberséget?

Örülnél, ha elkerülné házad táját az allergia és a megfázás? Betegség után lábadozol és szeretnél gyorsan talpra állni?

Ma már sok ember számára természetes, hogy egészsége megőrzéséért illetve visszaállításáért maga is tegyen valamit. Egyre inkább világossá válik, hogy a szükséges változáshoz nem elég egy szakembert megkeresni, a gyógyulás folyamatát életmód- vagy életszemlélet-váltással, egészségtudatos gondolkodással is aktívan támogatni kell.

Do-in egy japán önmasszázs technika, amely energiakeringésünk harmóniájának helyreállítására szolgál. A gyakorlatsorozat minden mozdulata egy bizonyos meridián illetve akupunktúrás pont célzott kezelésén alapul. A Do-in kitartott mozdulatok, feszítések sorozatából, légzőgyakorlatokból és önmasszázsból áll, amelyek mind a testünkben áramló életenergia - japánul Kí - harmonizálására szolgálnak.

Do-in gyakorlatok otthonra 

Forrás: SHIATSU CENTRUM

Hatásos pontok, öngyógyító technikák Madocsai Esztertől

Kattintson a lenti képekre  a részletekért!

A Do-in gyakorlataival harmonizálhatod energiáid, növelni tudod fizikai és szellemi erőnlétedet és derűsebbé válhatsz.

Úgy is tekinthetjük a Do-int, mint aktív meditációt, amelyben mozgásgyakorlatokon keresztül harmonizáljuk és felszabadítjuk a testünkben áramló életenergiát, s ezt a harmóniát tudatosságunk vezetésével, a bennünk lévő egység megteremtésével átélhetővé is tesszük. 

A gyakorlatok egyszerűek, minden korosztály bátran végezheti őket, nem szükséges hozzá előképzettség. Rendszeres használatukkal fejlődik test-tudatosságunk, elérhetjük, hogy a betegségekkel, stresszel, frusztrációval szemben ellenállóak legyünk, problémáinkat könnyebben megoldjuk, jól tudjunk koncentrálni, pihenni.

Kiknek ajánljuk? Mindazoknak, akik:

• folyamatosan nagy szellemi megterhelés alatt állnak,
• immunrendszerüket egész évben aktívan akarják tartani, a betegségeket elkerülni,
• lábadozás után gyorsítani szeretnék gyógyulásukat,
• sportolnak, és a jobb teljesítmény érdekében szeretnék aktiválni energiáikat,
• ízületi panaszokkal küzdenek,
• kisgyermekük mellett szeretnék megtartani kondíciójukat,
• masszázzsal foglalkoznak,
• szeretnének mozogni, de nem vágynak aktív sportra. 

Kattints a  képre, a részletes leírás az eredeti oldalon.

A szív támogatása	A gyomor támogatása
A tüdő támogatása	A máj támogatása
A vese támogatása	A derék kezelése
A nyak kezelése	A hát kezelése
A vállak kezelése	A csípő ízület kezelése
A lábak kezelése	A lábfej kezelése
A kéz kezelése	A has kezelése
Léguti panaszok kezelése	A fejfájás kezelése
A nyugalom megteremtésére	A fogyókúra támogatás