A különleges homeopátia

Homeopátia - a természetgyógyászat királynője

A homeopátia alaptörvényei A homeopátia alkalmazása meghatározott elvek alapján és különleges eljárással előállított gyógyszerekkel történik. A homeopátia három alapelvét Hahnemann foglalta rendszerbe:

1. A hasonlóság elve 

Hasonlót hasonlóval kell gyógyítani (Similia similibus curentur). A gyógyításban a hasonlóság elvének gondolatát már Hippokratész és Paracelsus is megemlítette, Hahnemann is hivatkozott az ő tanaikra. Ez az elv nem egészen szokatlan az akadémikus orvoslásban sem, gondoljunk pl. az allergiás betegeken végzett deszenzibilizálásra vagy a védőoltásokra.

Hahnemann gyógyszereit egészséges embereken próbálta ki, és a kialakuló tüneteket részletesen feljegyezte. Ezt az ún. műbetegséget, azaz az egészségeseken előidézett tüneteket (a gyógyszerképet) azután a gyógyítandó betegséggel (betegségképpel) vetette össze.
A betegséget olyan homeopátiás gyógyszerrel gyógyította, amely az egészséges embereken a betegséghez hasonló tünetsort eredményezett.

2. Gyógyszervizsgálat

Hahnemann ismerte fel, hogy csak az egészséges embereken végzett gyógyszervizsgálatok adhatnak a toxikológiát kiegészítő ismereteket a sajátos emberi átélési és megnyilvánulási formákról.

A gyógyszervizsgálat során csak egészséges, jó megfigyelőképességű, fűszert, alkoholt, nikotint nem fogyasztó vizsgálati személyek szednek tartósan alacsony vagy közepes erősségű, biztosan nem toxikus dózisú homeopátiás szereket, és a lehető legrészletesebben jegyzik fel szellemi, lelki és testi tüneteiket, szigorúan ellenőrzött körülmények között. Az így feljegyzett tünetek összessége a gyógyszerkép, melyet a Materia Medicá-k foglalnak össze. A homeopátiás gyógyszervizsgálatok napjainkban is folynak, így a gyógyszerkincs napról-napra bővül. Jelenleg kb. 2500 szert tartanak számon.

3. A potenciálás, a gyógyszerek előállításának különleges módja.

Hahnemann kezdetben hígítatlanul adta a homeopátiás szereket. Így igen erős reakciókat kapott, és bár betegei meggyógyultak, de néha a szer bevétele után, különösen idős vagy legyengült betegeknél, erőteljes kezdeti rosszabbodás jelentkezett. Ha egyszerűen csak hígította az anyagokat, akkor a hatás is gyengült, ezért más megoldást választott. 

Az adott anyagból 1 részt 99 rész alkohololdattal hígított, és az oldatot tízszer nagyon erősen összerázta, dinamizálta. Ez volt az első C (centezimális, 100-szorosára hígított) hatvány, melynek jelölése C1. Sok beteg még erre is hevesen reagált, ezért Hahnemann folytatta ezt a speciális szakaszos hígítást. 

A nem oldódó anyagok hígításai eldörzsöléssel, triturációval készülnek laktózzal a C3 hígításig, mely után már minden anyag oldatba vihető. Ez az eljárás is Hahnemann találmánya. Ő a gyógyszereket C30-ig hígította. Élete alkonyán az ún. 50000-es higítású LM poteciákkal gyógyított. Tanítványai, különösen a német nyelvterületen tízszeres, decimális hígítású D-potenciasort vezettek be. 

A homeopátiás gyógyszerek hatóanyagai 65%-ban növényi, 25%-ban ásványi és 5%-ban állati eredetűek. Kiindulási anyag lehet még kóros emberi váladék, esetleg vegyi anyag, pl. gyógyszer is. A homeopátiás gyógyszerek megnevezésének első tagja a kiindulási anyag rendszertani, fizikai vagy biológiai megnevezése, a második tag (C,D,LM) a hígítási lépték, a harmadik a potenciálási lépések száma.
A homeopátiás gyógyszerválasztás és gyógyulás A homeopátiás gyógyszer a beteg számára nagyon speciális úton kerül kiválasztásra.

1. Első lépés a homeopátiás anamnézis felvétele, melyben a fő hangsúly a spontán elbeszélésen van. A beteg elmondja betegsége történetét a lehető legrészletesebben, és bemutatja magát, kiemelve élettörténetéből mindazt, amit testi, lelki, szellemi szinten fontosnak tart. A cél, hogy a gyógyító megértse a betegség természetét és a beteget, aki kifejlesztette magában a betegséget. Mindez azért fontos, hogy a beteg individuális kezelésben részesülhessen. Az anamnézis felvételéhez nyugalom, idő, türelem és elfogulatlanság szükséges.

2. A spontán elbeszélés után az irányított anamnézis következik. Itt szóban, később esetleg kérdőíves kérdezéssel tematikusan tájékozódik az orvos a beteg testi tüneteiről, lelki, szellemi és általános megnyilvánulásairól. (étvágy, szomj, kívánások, hőérzet, alvás, izzadás, stb.)
3. Ezt követi a beteg hagyományos orvosi fizikális vizsgálata, eddigi leleteinek értékelése. A homeopata lehetőség szerint törekszik akadémikus orvoslás szerinti diagnózis felállítására. Ezt követi a terápiás terv elkészítése, majd a homeopátiás gyógyszer kiválasztása.

4. Az anamnézisben megismert tüneteket rangsorolni kell. Kevésbé érdekesek a betegségre jellemző tünetek, sokkal értékesebbek az individuálisak, melyek a beteg betegségére való egyéni reakcióját mutatják. Minél különlegesebb, feltűnőbb, szokatlanabb egy tünet, annál többet segít a szerválasztásban.

5. A tünetek alapján folyik az ún. repertorizáció, amikor a homeopata a homeopátiás tünetjegyzékben manuálisan vagy számítógép segítségével kikeresi a szóba jövő szereket. Közülük a Materia Medica gyógyszerképével egybevetve választja ki a legmegfelelőbbet.

6. Ezután dönteni kell a potenciáról és a dózisról. A potencia kiválasztásakor az orvos figyelembe veszi a kiindulási anyag természetét, toxicitását, oldhatóságát, és azt is, mennyire érzi biztonságosnak a választott szer helyességét. Az alacsony (D3-C6) potenciákat naponta többször, a közepeseket (D12-C30) napi vagy heti egyszer, a magas potenciákat (D200 és felette) általában egyetlen alkalommal adják, és a hatást figyelve szükség esetén ismétlik.

A gyógyszer bevételét követően a szervezeti áthangolódás azonnal megindul, látható jelei rövidebb-hosszabb lappangás után jelennek meg. Akut betegség esetén, ha jó szert választott a homeopata, a betegség könnyen és gyorsan gyógyul, nem követi hosszú lábadozás.

Az öngyógyító mechanizmusok aktiválódása miatt átmenetileg felerősödhetnek a tünetek, ún. kezdeti rosszabbodás léphet fel.

Miazma-tan a homeopátiában Hahnemann sokéves homeopátiás tapasztalattal megfigyelte, hogy korrekt kezelés ellenére voltak esetek, melyek visszaesetek a kiinduló állapotba. Feltételezte, hogy van egy, a szervezet egyensúlyát aláásó tényező, ami azonnal nem látható, de ami egészségünket-betegségünket a mélyből irányítja. Ezt a valamit miazmának, azaz beszennyeződésnek nevezte el. Hahnemann feltételezése szerint, minden betegség az életerő áthangolódásából származik. 

Hahnemann három miazmát írt le: 

1. Psora: hiány, alulműködés, funkcionális zavar
2. Sycosis: túlzás, túlműködés, túlzott szöveti reakció
3. Syphilis: elfajult működés, szöveti destrukció

Manapság a miazmák elszaporodásának lehetünk tanúi, melyek az egész emberiség egészségi állapotát súlyosan terhelik. 

A miazma olyan öröklött vagy szerzett zavar, amely egy alapvető dinamikai rendellenességet hoz létre az egyén, valamint az emberiség energiarendszerében.

A homeopátia tudományos igazolhatósága A homeopátia hatásosságát 200 éves múltja és sikerei bizonyítják. Számtalan esettanulmány beigazolta, hogy a homeopátia súlyos klinikai feltételek mellett is bevethető. 

Szerencsére ma már szigorúan tudományos módszerekkel igazolható a homeopátiás gyógyszerek hatásossága, és hatásmechanizmusáról is vannak hitelt érdemlő feltételezések. Vak, kettős vak, placebóval szembeállított vizsgálatok sokasága igazolja embereken, állatokon, sőt szövetkultúrákon és növényeken is a homeopátiás gyógyszerek hatásosságát.

A cikket a SHAPE magazinban olvashatja.